A „Zinternet” a legtöbb ember számára valami bonyolult, átláthatatlan, ezért érthetetlen és misztikus dolog. Ennek egyik következménye, hogy hajlamosak vagyunk hinni a net csodáiban: hogy megüthetjük a főnyereményt sorsjegy vásárlása nélkül, hogy pártízezer forintért garantált helyezésre kerülünk a Google-ben, vagy ennyi pénzért megnyitják nekünk a tuti internetes pénzkereseti lehetőségek kapuját, netán hogy vadidegen emberek önzetlenül segíteni fognak: mindig és mindenkor.
Nincs ingyen nyeremény – a Google sem szervez lottósorsolást
Olyat ugye, még nem látott a világ, hogy egyszercsak bekopogtat Önhöz a Szerencsejáték Zrt., és örömmel tudatja, hogy nyert a lottón anélkül, hogy szelvényt vásárolt volna. Nincs ingyen nyeremény az interneten sem, még akkor sem, ha cserébe mi nagylelkűen átadjuk a rendkívül értékes adatainkat, netán egy kisebb összeget kifizetünk előre a nyeremény kiutalásának adminisztrációs költségeire. Az, hogy sokan nem tartják mindezt furcsának, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a Google nevében történő átverések listáján első helyen áll ez a móka.
A semmiből nem lesz pénz az interneten sem
A mesés internetes pénzkereseti lehetőségek megragadása előtt sem árt mérlegelni, hogy az adott (ál)tevényekséggel vajon mi milyen hozzáadott értéket tudunk előállítani, és ezzel arányban van-é a belengetett díjazás? Ha nem értjük kristálytisztán a konstrukciót, az nem azért van, mert mi kevesek vagyunk a nálunk okosabb internetes pénzkereseti lehetőségek szervezőinél, és hozzáértés hiányában nem tudunk élni a netben rejlő határtalan lehetőségekkel.
Itt is pusztán egyvalamit kell tisztán látni: pénzt az interneten is csak olyan munkával lehet keresni, ami valaki valamilyen értéket állít elő. Ha ideig-óráig létezik is olyan trükk, vagy egyedülálló lehetőség, ami esetén látszólag értékteremtés nélkül lehet pénzt keresni, arra egyrészt igaz az, hogy ilyenekre csak sok munkával és szerencsével bukkanhat rá a kitalálója, másrészt meg az is, hogy a trükkökön alapuló pénzkereseti rendszerek esetén Önnek leginkább csak az átvert vagy kizsálkmányolt ember szerepe fog jutni.
Klasszikus példa, amikor weboldalak megnézésével, vagy némi ottidőzéssel kereshetünk pénzt: nyilvánvaló, hogy azért senki nem fizetne nekünk, hogy bemenjünk egy csomó boltba, ott elnézelődjünk, aztán kijöjjünk. Az interneten a nem túl jól működő hirdetési rendszerek átverésével, tehát csalással ezt ideig-óráig el lehet játszani, de aztán az egész beleáll a földbe, hiszen a hirdetők sem azért hirdetnek, hogy aztán senki ne vásároljon az adott hirdetés által.
Kis pénz, kis foci — az interneten is
Szeretünk tehát hinni a csodákban: például sokan abban sem találnak semmi furcsát, ha valaki 20-30 ezer forintért garantálja, hogy első helyezést ér el a Google találatok, vagy netán a Google térképes találatai között, mert például szerződése van a Google-lel erre, vagy van egy csodálatos módszere. Hasonló, amikor egy-két ezer forintért cikkeket fognak nekünk írni, 50-100 forintért meg értékes linkeket fognak létrehozni nekünk. Az igazság azonban az, hogy egy jól irányzott hagyományos, offline hirdetés is lehet hasznos, és hozhat néhány ügyfelet pártízezer forinért, de nem fogja megváltani a világot. Értelemszerűen akkor sem történik csoda, ha ezt a relatív kis összeget nem az offline, hanem az online médiában költjük el. A csalók pont ezt a naív optimista beállítottságunkat és a relatív tudatlanságunkat fogják kihasználni, mihelyst alkalmat kapnak rá.
Ingyen senki sem fog dolgozni Önnek
Hiszünk továbbá abban is, hogy az internet egyik nagy vívmánya, hogy a sok önzetlen, önfeláldozó embert összehozza, hogy minél többet, minél jobban segíthessék egymást – anélkül, hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást vállalnának. A valóságban ez azonban csak korlátozottan igaz: mint ahogy egy átlagember az utcán sem megy oda egy ismeretlenhez, hogy lelejmolja, vagy legalábbis igen korlátozott mértékű szívességeket szoktunk kérni idegenektől, úgy az interneten se várjuk feltétlenül el, hogy ha felhívunk pl. valakit, annak mindenképpen segítenie kell nekünk. Ha meg nem, akkor az biztos bunkó.
Végezzünk egy egyszerű fejszámolást! Ha azt vesszük, hogy egy nap csak hárman hívnak fel engem, írnak, posztolnak a facebookra mindenféle ügyes-bajos dolgaikkal (erről majd írok egy külön, hosszú bejegyzést), és mindegyikkel 5 percet töltök csak, akkor naponta 15 perc, évente viszont akár másfél hétnyi munkaórám is elmegy — ahelyett, hogy ezt az időt a családommal, neadjisten produktív munkával tölteném, amiért fizet is valaki.
Mindezek fényében talán érthető, hogy nem mindig van kedvem segíteni mondjuk annak, aki annak tudatában hív fel, hogy ki van írva a számom mellett, hogy csak üzleti célú megkereséseket várok, és mondjuk olyasmikről kérdezget, hogy szerintem hogyan kellene Amerikából pénzt küldetnie magának Magyarországra. Előfordult az is, hogy egy cukrászmesternek az ismételt kérésére — hogy miért nem nézem már át ingyen a weblapját, és küldök néhány jó tanácsot — annyi volt a válaszom, hogy milyen jó lenne, ha ő meg küldene nekem előtte egy ingyen tortát cserébe. Nyilván én, a bunkó, nem kaptam tortát— a „valódi világ” szabályai ugyanis jóval mélyebben bele vannak ágyazva a kultúránkba, mint az internet újsütetű „illemszabályai”.
Az illemszabályok az interneten is azok
Az alapvető illemszabályok (és azok fontos élettani funkciói) az interneten is ugyanúgy működnek, mint a valóságban. Külön kedvencem volt az a úriember, akit midőn este kilenc óra tájt kívánt azonnal gyógyírt találni valamilyen problémájára; meginterjúvoltam, hogy mégis nincs-e kicsit későn ehhez? Egyből rávágta, hogy dehát nem volt kiírva a honlapomra, hogy mikor lehet felhívni! Hasonlóan szeretem az „elnézést, hogy vasárnap hívom, de…” típusú telefonálókat is. Lehet, hogy régivágású vagyok; lehet, hogy megengedhetem magamnak, és arra is van esély, hogy tényleg nagypofájú bunkó vagyok, de még az üzleti célú megkereséseknél is fontosnak tartom az irántam mutatott tiszteletet, odafigyelést. És itt csupán arról van szó, hogy normális megszólítás, netán név aláírása nélküli emailekkel közelítő emberek ajánlatkéréseivel nem gondolom, hogy üzletileg megérné foglalkoznom.
Összefoglalás
Az internet tényleg egy csodálatos és rendkívül összetett világ, ahol néha még a magunkfajta sokat látott, tapasztalt internetezők is csak félszegen mozognak. Bizonyos szegleteiben találkozhatunk számos olyan furcsasággal, amit első látásra nem tudunk magyarázni, vagy olyan szokásokkal, amiket egyáltalán nem ismerünk. Egy dolog azonban folyamatosan segíthet bennünket, mintegy iránytűként: ha megpróbáljuk megkeresni az adott helyzet analógiáját a „hagyományos” világban. Ezután már csak azt kell mérlegeljük, hogy az amit éppen kérünk, vagy kérnek tőlünk, az mennyire tűnne életszerűnek, normálisnak, korrektnek, ha az interneten túli hús-vér világra adaptálnánk.