A piacgazdaság logikája valószínűtlenné teszi, hogy a Google monopolhelyzete a közeljövőben meginogjon. Hiába próbálnák különböző bíróságok széles körben vitatott ítéleteikkel korlátozni, hiába méltatlankodnak a Google közvetítésével éveken át szép hasznot húzó kvázi-vesenytársak, a helyzetre nem ők fogják szállítani a megoldást.
Néhány Google-kritika a közelmúltból
Az EU bíróságának döntése szerint a Google-nek ezen túl a felhasználók kérelmei alapján a tartalmak eddigieknél jóval szélesebb körét kell majd törölnie keresőadatbázisából, mintegy a „feledés jogát” megadva a magánszférájukra érzékenyebb, tudatos embereknek.
Szintén terjedelmes cikket „jelentetett meg” az index-en néhány e-kereskedelmi és tartalomszolgáltató abbéli aggodalmában, hogy az erőfölényével visszaélő Google hamarosan ellehetetleníti őket. Háttérben szintén az EU készülődik, hogy antitröszt szabályozás révén lecsapjon a túlhatalmat szerző vállalatra.
Miért foglalkoznak ennyit a Google-lel?
A Google kereső a web alapinfrastruktúrájának része: nélküle pontosan olyan jól tudnánk internetezni, mint kijelző, számítógép tápegység/töltő vagy éppen internetszolgáltató nélkül. A web hatékony használatának kulcsáért, így egy-egy ország GDP-jének akár szabad szemmel látható hányadáért — a világ legtöbb országában — gyakorlatilag egy amerikai székhelyű magáncég felel.
Ennek a cégnek, mint minden más vállalkozásnak, profittermelés a célja, és nem a világ önzetlen jobbá tétele: kiváltképp úgy, hogy sokan, akik most az etető kézbe harapnak, áruösszehasonlító, szállásfoglaló stb. oldalaikkal szintén nem karitatív célokat szolgálnak: eddig is komoly bevételekre tettek szert azzal, hogy a Google által kiszolgált látogatók és a tulajdonképpeni kereskedők, szállásadók közé ékelődtek.
Mégis; annak ellenére, hogy a Google kereső átláthatatlan működési logikája helyenként mennyire neccesen felel meg a fogyasztó- és jog- és piacvédelmi szempontoknak, eddig relatív kevés panasz kísérte működését. Mostanában viszont mintha szaporodnak a kritikus hangok — de mi hozhatja vajon a megoldást?
Pályavasút és vasúti szállító cégek
A vasúti közlekedés hajnalán az első vasúttársaságok magánkézben lévő részvénytársaságok voltak. Stratégiai szerepük, a gazdasági és hadászati fontosságuk miatt azonban a legtöbb állam igyekezett ellenőrzést illetve tulajdont szerezni a vasútvonalak kiépítésében jeleskedő magánvasutakban.
A vasúti szolgáltatások terén is érvényesülő jótékony hatású piaci verseny miatt azonban az állami monopóliumokat napjainkban egyre inkább felosztják úgy, hogy a felosztás után létrejövő vasúti infrastrukturáért felelős pályavasútnak több vasúti személy- ill. áruszállító céget is „be kell engednie” a vasúti hálózatára az eredetileg monopóliumhelyzetet élvező állami szállító cég mellett.
Keresőadatbázis és keresőfelület fejlesztő cégek
Próbálkozhatnak a jogászok és a politikusok például a közérdekre hivatkozva korlátozni a Google-t, hogy miként érvényesítheti a profit növelésére irányuló értékeit, azonban ez egyhamar nem hozhat mindenkit megnyugtató eredményt.
Várhatunk arra is, hogy egy új startup csak megtöri a Google dominanciáját, de pl. a Facebook példájából is láthattuk, hogy a web legnépszerűbb oldaláért, központi szerepéért folyó versenyben meg lehet szorongatni a Google-t, de a szabadszavas keresés terén ettől még ugyanúgy nem fog számottevően csökkenni dominanciája.
Hogy mégiscsak érvényesüljön a szabad piaci verseny a webes keresés szegmensében, arra jelen helyzetben talán csak az lehetne a fair megoldás, ha a Google keresőadatbázis- és keresőalgoritmus-építő üzletágát szétválasztanák a Google kereső felületét (és egyéb keresési és tartalomszolgálató oldalakat) fejlesztő üzletágától. Így a pályavasúthoz hasonlóan egyszersmind kb. „hatósági” árakkal szabályozott módon lehetővé tennék, hogy bárki bármilyen keresőszolgáltatást létrehozzon a Google keresőadatbázisához és rangsorolási algoritmusaihoz való korlátlan hozzáférésre építve.
Miért lenne létjogosultsága ennek a megoldásnak?
Jelenleg nem létezik még egy olyan méretű és minőségű globális keresőadatbázis, mint a Google-é. A feladat óriási szellemi és anyagi erőforrásigényét tekintve gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy új piacra lépő cég a közeljövőben hasonló méretű adatbázisra, és hasonló hatékonyságú rangsorolási technológiára tegyen szert.
Bár a Google minőségi keresőfelülete és a keresőhöz kapcsolt szolgáltatásai miatt a kész adatbázist alapul vevő jövendőbeli keresőszolgáltatásoknak sem lenne könnyű dolga, de legalább elméletben nyitva állna a lehetőség arra, hogy néhány helyi jellegű felhasználói igény figyelembe vételével, helyi jelentőségű tartalomszolgáltatókkal együttműködve, adott esetben akár jobb keresőszolgáltatásokat is létre lehessen hozni.
Lehetne olyan európai keresőket csinálni, ahol nagyobb figyelmet kapnak az adatvédelmi kérdések, de még az is elképzelhető lenne, hogy éppen egy, az AdWords-höz képest forradalmian új hirdetésszervezési és kiszolgálási módszer lesz egy új keresőszolgáltatás sikerének kulcsa.
Összefoglalás
Még az is lehet, hogy a Google kereső végének — legalábbis ahogy a mai formájában ismerjük — pont a sikere fog megágyazni. Azzal, hogy egy mindennapjainkat ennyire meghatározó webes szolgáltatást sikerült létrehozniuk, nemcsak nélkülözhetetlenné tették magukat, hanem úgy tűnik, hogy egyre több piaci és állami szereplő fantáziáját kezdi megmozgatni, hogy hogyan lehetne különböző regulatív kezdeményezésekkel korlátozni a Google „természetes monopóliumát”.