Google kereső átláthatatlan működési logikája

2014. május • 22.

Képzeljünk el hogy a Google egy közlekedési vállalat, aminek a járműveire rengeteg potenciális utas vár reggelente. Ha pedig elképzeltük, akkor ezzel a hasonlattal elég sok abszurditását, furcsaságát és méltánytalanságát is megfoghatjuk a Google kereső működési logikájának.

Az egyetlen cég a városban

Képzeljük el, hogy gyakorlatilag egyetlen közlekedési vállalat működik a városban. Van még néhány kisebb próbálkozó, aki alig egy pár helyre járatot indítva, relatív alacsony érdeklődés mellett próbál valahogy boldogulni, azonban az emberek tömegeit csak a Google Közlekedési Vállalat, a GKV képes elszállítani. Jó minőségű és gyors buszaira ezért minden reggel tömegek várnak.

Feljutni ingyen a buszokra

A GKV-nek sokan hálásak, mert — kiváltképp a kevésbé népszerűbb úticélok, járatok esetén — rengeteg utast ingyen elvisz. Minél népszerűbb egy adott járat, a kígyózó sorok méretéből ítélve annál nehezebb megjósolni az utasoknak , hogy melyik tömött buszra fognak tudni végül fölférni.

Sorállás az ingyenes sorban

A Google a felszállás rendje érdekében sorszámokat oszt a várakozóknak. A számok azonban egyáltalán nem az érkezés sorrendjében kerülnek kiosztásra. Noha valamelyest számít ez is, a GKV módszeréről titokzatosan csak annyit árul el, hogy több mint 200 paraméter alapján értékeli, hogy mennyire jó ember az adott utas, és ennek megfelelően osztja ki a sorszámokat.

Bár a képzett kalauzok elméletben néhány kérdés után eléggé jó arányban tudnák értékelni az utasok emberi értékeit, az értékelésre váró tömeg nagysága miatt a gyakorlatban ezt csak automata testszkennerekkel tudják megállapítani; ezek alakunkon, mozgásunkon és testhőmérsékletünkön kívül csak néhány olyan további külső paramétert vizsgálnak, melyek nem feltétlenül függnek össze belső értékeinkkel.

Időről-időre elindul némi hőbörgés a sorbanállók között, hogy ki miért kapott olyan jó sorszámot, hiszen nem is annyira jó ember. Máskor pedig az utasok személyiségfejlesztéssel, netán csalással vagy manipulatív technikákkal igyekeznek jobb sorszámhoz jutni, de olyan is akad, aki a nála jóval jobb helyre sorolt utastól akarja közvetlenül megvenni az utazás jogát.

A fizetős sor

A legtöbb népszerű busz előtt azonban áll egy fizetős sor, egyfajta VIP-páholy, ahová azok állhatnak be, akik hajlandóak fizetni is azért, hogy hamarabb felférhessenek a buszokra, így hamarabb odaérhessenek reggel a munkahelyükre. Az, hogy mennyit kell fizetni egy buszjegyért, az az induláskor még teljességgel kiszámíthatatlan. Nagy valószínűséggel 50 forint körülre jön ki egy buszjegy, de lehet, hogy elég 5 forint, de lehet, hogy 500 forint is kell ahhoz, hogy felszállhassunk.

Bár gyakorlatilag tág határok között mi határozzuk meg, hogy mennyit fizetünk a buszjegyért, a felszállás sorrendjének megállapításához előtte a többi utassal együtt részt kell vennünk egy vakliciten. A GKV azonban itt is vizsgálja az utasok emberi értékeit: minél jobb embernek értékel a híres testszkennere, annál kevesebbet kell fizessünk ugyanazért a jó sorszámért; illetve adott összegből annál jobb sorszámot kaphatunk a felszálláshoz.

Ügyféltájékoztatás

A GKV ingyenes utasai számára gyakorlatilag semmilyen ügyfélszolgálatot nem üzemeltet. Csak összehozza a többi, a közlekedési szolgáltatással kapcsolatban kérdéseket kereső utast, és ezeken a találkozókon néha a cég kalauzai is válaszolnak: olykor konkrétumokat, olykor azonban csak teljesen homályos kinyilatkoztatásokat. Kiad még néhány tájékoztató újságot, de ezzel úgy gondolja, hogy nagyjából ez a vége a tájékoztatási kötelezettségének.

A fizetős utasok számára akár drága élőmunkával működtetett telefonos ügyfélszolgálat is elérhető, de a közlekedési rendszer komplexitása miatt itt felmerülhet néhány vitás ügy vagy kérdés. Ha pedig netán nem fogadnánk el a GKV döntését, válaszát, akkor semmi esélyünk, hogy a szokásos fogyasztóvédelmi és jogvédelmi intézményekhez fordulhassunk segítségért — ahogy minden más, „normál” magyarországi szolgálató esetén tehetnénk.

Homályos kérdések

A korlátozott tájékoztatás miatt az utasok között elég nagy a tudatlanság: sokan pl. azt hiszik, hogy ha most fizetnek a jegyért, a közeljövőben a nem fizetős sorban is előrébb kerülhetnek. Léteznek továbbá trénerek, akik segítenek az utasoknak jobb emberré válni, ezzel pedig jobb sorszámokat elérni. E trénerek között azonban sok az ügyetlen önjelölt edző; sokan pedig csak szimplán sarlatánok — az utasok pedig kizárólag saját megérzéseikre hagyatkozhatnak, ha szakavatott trénert keresnek.

Összefoglalás

Mivel más cégek labdába sem tudnak rúgni a GKV dominanciája mellett, az állam pedig örül, hogy valaki ennyire magas színvonalon ellátja a szolgáltatást, ezért csak olykor-olykor beszél bele abba, hogy hogyan kellene szállítania az utasokat. Az utasok közül is csak keveseket zavar, hogy nem látják át, hogy miképp is működik a rendszer, vagy hogy a GKV önhatalmúlag mondja meg, hogy milyen útvonalon szállítja az utasokat; ráadásul az utaskezelési szabályzatát is teljesen titokban tartja.  A tömeges elégedetlenség, utcai megmozdulások, netán bojkott mindezek ellenére egy darabig nem fenyegetik a céget, hiszen alapjában véve közmegelégedésre végzi szolgáltatását.

 

 

 

11 thoughts on “Google kereső átláthatatlan működési logikája

  1. … mert több alapvető szempontból nem feleltethető meg a két helyzet egymásnak.

    Mitől igaz, hogy „az emberek tömegeit csak a Google Közlekedési Vállalat, a GKV képes elszállítani”? A SERP-1 típusú korszerű, kényelmes és légkondicionált járműveire minden viszonylatban ugyanannyi utas fér fel ingyen, mint bármely más közlekedési vállalatnál. Az ócska, állandóan lerobbanó SERP-2, SERP-3 stb. típusú buszai viszont már többnyire nem jutnak el a célig.

    Az igaz, hogy rengeteg viszonylatot üzemeltet a cég, így néhányra valószínűleg mindenképpen felférünk – csakhogy egyre kevésbé a belvárosba, az irodanegyedbe vagy a nagy lakótelepekre járó buszokra, és mindinkább a városszéli (hosszúfarkú nyulakat tenyésztő) farm felé, ahová túl sokan nem utaznak…

    Az utasok közül amúgy elég sokat „zavar, hogy nem látják át, hogy miképp is működik a rendszer”.

    Például azért, mert a buszra felvett utasok között egyre több a „fontos ember”, meg a GKV-dolgozók barátai (akik ráadásul a legjobb helyeket kapják); mert egyik napról a másikra indoklás nélkül, határozatlan időre kitilthatnak a GKV járműveiről; mert buszra váróként a GKV-val ellentétben nemcsak testszkenner alapján ismered a többi utast, és jól látod, kik jutnak fel – akár éveken át – érdemtelenül arra a buszra, amire te nem tudsz.

    A Google „alapjában véve közmegelégedésre” a keresőszolgáltatást használók szemszögéből végzi munkáját, akik a fenti sztoriba nem is illeszthetőek be. Ezért nyögvenyelős a hasonlat – hiszen a GKV megítélése valójában ezeknek az utazási szolgáltatást igénybe sem vevő szereplőknek köszönhetően pozitív, nem pedig az utasközönség nagy-nagy elégedettségéből fakadóan.

    A felhasználó olyan, az utazásban részt nem vevő fél, akit csak az érdekel, hogy az utasok között legyen legalább néhány, aki számára szimpatikus. Amíg ez teljesül, őt a legkevésbé sem érdekli, hogy szállíthatott volna a GKV még szimpatikusabb utasokat is (akik talán azóta is a buszmegállóban toporognak).

    Mindeközben a lemaradó, illetve csak a sokadik – ütött-kopott – buszra felférő utas hiába fortyog. Tehetetlen, mert tömeges elégedetlenséget nem tud szítani (a közönyös-elégedett felhasználói masszához képest nagyságrendekkel kisebb létszáma miatt), bojkottal pedig csak azt éri el, hogy őt garantáltan nem szállítja el a GKV és egy másik utas röhöghet a markába.

    1. Szia! Köszönöm az értékes hozzászólást! Ez egy analógia, tehát pont arra való, amire szántam, ti. hogy a szokásosnál egy kicsit más szemszögből gondoljunk erre a témára, tehát ebből a szempontból nálad már működött a dolog :), még ha joggal sorolod is az analógiám hiányosságait.

      Valóban igazad van, a kereső felhasználói ebbe az analógiába nem fértek bele, de hát azért én az elmúlt bő tíz évben elég sok weboldal-tulajdonossal (utassal) találkoztam, akik azért alapjában véve nem gondolták, hogy a Google módszereivel nagy baj lenne, és hogy pl. a Google egy gonosz manipulátor, aki ellen küzdeni kellene. De egyébként az AdWords felhasználók sem hőbörögnek azért tömegesen a szolgáltatás minősége és más igazságtalanságok miatt.

      És nagyon nagy igazságot mondtál ki azzal is, hogy a keresők felhasználói, ha úgy gondolják, hogy a Google alapjában véve jó találatokat szállít nekik, akkor nem gondolnak bele, hogy vajon kaphattak volna-e még jobb találatokat is, a Google rangsorolási algoritmusai miatt valahol hátrébb szorult oldalak között.

      Összességében azért úgy gondolom, hogy ez egy magáncég. Ha holnap úgy döntene, hogy lekapcsolná az összes oldalát, akkor sem szólhatna senki semmit, de nagymértékben ők döntik el, hogy a saját oldalukon mit jelenítenek meg. Ha Larry Page macskás képeit rangsorolják mindenre elsőnek, akkor azt, ha mást, akkor mást – szíve joguk. A probléma, ami sokak igazságérzetét azért bántja, hogy gyakorlatilag közszolgáltatássá, közműcégekké váltak egy olyan infrastruktúra esetén, amit óriási mértékben ők találtak ki. (Máskülönben még mindig dmoz.org és origo.hu/linktar, vagy éppen lap.hu-féle oldalakkal keresnénk).

      1. Az utolsó, zárójeles mondatodban előbukkan a Google-párti érvrendszer egyik szerintem legfélrevezetőbb pontja.

        Feltételezhetjük persze, hogy az a gügye, ötlettelen, innovációra képtelen, jelentéktelen bagázs, amit „Google-on kívüli emberiség” névvel illethetünk, egy hipotetikus Google-mentes XXI. század elején semmit nem tudott volna letenni az asztalra, így – a kijelentésed által sugallt módon – tényleg megrekedtünk volna 1999-ben. Ehhez nem árt vakon hinni abban, hogy a Google egyszeri és megismételhetetlen csodája az univerzumnak.

        Ha én ezt esetleg mégsem hiszem, akkor felmerülnek bennem ilyesféle kérdések:

        Hány olyan online innováció nem jött létre, amitől „a Google úgyis mindenkit lenyom” félelme tántorított el és terelt más irányokba amúgy tehetséges embereket/cégeket?

        Hány olyan innovációt valósítottak meg, amely a Google általános piaci fölénye mellett lényegében esélyt sem kapva halt el, vagy küszködik a mai napig jórészt ismeretlenül, a kitörés minimális reményével?

        Hány kezdeményezést vásárolt fel a Google, vagy állított vakvágányra gyakorlatilag abban a minutumban, amikor az adott piac lehetőségeit felismerve megalkotta saját ingyenes konkurens szolgáltatását (hogy az aztán default piacvezető helyre ugorjon „apuci” dominanciájánál, ismertségénél fogva)?

        Hány olyan innováció akadt el tőke hiányában, amelyre nem adtak a piaci áttöréshez elegendő pénzt kockázati tőkések, mert maguk is tartottak az internet kolosszusától, és nem hittek abban, hogy üzletileg van értelme felvenni vele a kesztyűt?

        Amit a Google kitalált vagy megcsinált, azt tényleg senki, de senki más ki nem találta és meg nem csinálta volna (mondjuk egy évre rá)?

        Elég lebutított világnézet az, amely úgy véli, hogy ha egy százmilliárd dolláros, maga körül jóformán minden, az érdekeit sértő tevékenységet megfojtó monopolistát kivonunk a képletből, akkor a helyén nagy légüres tér támad.

        Még az is meglehet, hogy egy legalább ennyire jól használható, sőt talán akár izgalmasabb, sokszínűbb, üzletileg/piacilag egészségesebb internetes közegben mozoghatnánk ma Mountain View géniuszai nélkül.

        Csak hát kicsit olyan érzése van az embernek, hogy a technofilek dominálta „mérvadó” internetes körökben evidencia: a Google-féle web hibáival együtt is alapjában véve minden világok legjobbika. Ennek megkérdőjelezése szinte eretnekségszámba megy, és ha valaki dőre módon mégis ilyesmivel hozakodik elő, akkor általában borítékolhatóak a lesajnáló reakciók.

        ……….

        Fogadjuk el most a fentiek ellenére azt a tételt, miszerint Google híján a mai napig a startlapok, origó linktárak és dmozok által jellemzett sötét, barbár internetet használnánk.

        Amikor a jelenlegi helyzetet egyértelműen jobbnak tekinted, akkor keversz két dolgot: az információs és a tranzakciós jellegű keresést.

        Természetesen kényelmesebb és eredményre vezetőbb információt keresni a Google-ban most, mint a Google előtti neten tizenöt éve (mellesleg nem kis részben az online tartalom több nagyságrendnyi gyarapodása miatt).

        De mitől is jobb nekünk céget/szolgáltatást a Google-ban keresni, mint mondjuk x különböző linktárban vagy 3-4 kb. egyenrangú keresőben?

        Talán attól, hogy jelen állapot szerint lassan minden ország minden piacán a vállalkozások egy szűk (e bizonyos amerikai magáncég találati listái által determinált) köréből kerülnek ki a nagy nyertesek; míg egy szétaprózottabb üzleti keresési infrastruktúrában nem feltétlenül lejtene ennyire a pálya?

        Attól, hogy ma jó Google-helyezésekkel jóformán túlnyeri magát egy cég, míg egy kedvezőtlen algoritmus-változás* leépítést és részvényárfolyam-zuhanást eredményez?

        * Amire ráadásul egy ilyen színvonalú ember van fundamentális hatással: „Korábban több felhasználói visszajelzést is kapott, miszerint a tartalomfarmok silány minőségűek, ám egy személyes élménye során, amikor arra keresett választ, hogyan kell a WC-t otthon megjavítani, hasznos információkat kapott egy ilyen oldalról, és emiatt a felhasználók jelzéseit nem vette túl komolyan.” (http://ite.hu/google-keson-leptunk-fizetett-linkek-es-tartalomfarmok-ellen/)

        Tényleg akkora dráma lenne, ha Google helyett én a lap.hu-n találnék kertépítőt, te a „Sanya nagy kertépítési linklistájá”-ban, megint más pedig a (fiktív) magyarkereso.hu-n?

        A kiinduló hasonlatban magad is írod, hogy a GKV-nál az utasok testszkenner alapján kerülnek besorolásra, és a döntéshozók „néhány olyan további külső paramétert vizsgálnak, melyek nem feltétlenül függnek össze belső értékeinkkel”. Ez ha „az értékelésre váró tömeg nagysága miatt” elkerülhetetlen is, attól még nyilvánvalóan méltánytalan.

        Amennyiben lenne több(tucat), felhasználói szemszögből nagyjából egyformán hasznos, céges szempontból pedig nagyjából egyformán fontos online adatbázis (kereső, linktár stb.) termékek és szolgáltatások keresésére, akkor az egyes adatbázisok esetleges rangsorolási igazságtalanságai legalább kiegyensúlyoznák egymást – így viszont a Google egyszemélyi (egycégi) döntései lassan az összes elképzelhető piacot torzítják, manipulálják.

        Ugyanis hiába magáncég: ma már emberek százmilliói bízzák rá a döntéseiket (illetve azok kritikus kezdőlépését). Ezzel pedig jár egy olyan felelősség-szint, amit a Google magától soha nem fog felvállalni, csakis akkor, ha rákényszerítik. Ez történik manapság, amikor egyre többen állnak a sarkukra a Google-lal szemben szabályozói és piaci oldalon is.

        Indokolatlanul lekezelő attitűd az, amely ezt a szembefordulást azzal üti el, hogy „lám-lám, mindenki megéhezett a Google profitjára” (ahogy többek közt te is „Az omnipotens Google kereső vége?” című cikkben). Persze ez a szempont is szerepet játszik, de nem kizárólagos. Legalább ennyire értelmezhetőek a történések úgy is, hogy egy káros fokú internetes hatalomkoncentráció által kiváltott ellenreakciók mértéke kezdi lassacskán elérni a kritikus tömeget.

        ……….

        Említed, hogy „az elmúlt bő tíz évben elég sok weboldal-tulajdonossal (utassal) találkoztam, akik azért alapjában véve nem gondolták, hogy a Google módszereivel nagy baj lenne”.

        Bár nem tudhatom, kik is voltak ezek az „utasok”, de gyanítom, hogy többségében nem olyanok, akik valódi rálátással rendelkeznek a fentebb taglalt jelenségekre.

        A tipikus magyar vállalkozó ismeretei (még ha nagy nehezen rá is veszi magát egy honlap elkészíttetésére és optimalizálására) ez ügyben lényegében ugyanolyanok, mint az átlagfelhasználóé.

        Akiket zavar a dolgok állása, azok nem ebből a körből kerülnek ki, hanem az internetet tudatosan, aktívan a vállalkozásuk egyik pillérévé vagy akár gerincévé tévő vállalkozók (kisebb részben Magyarországon, nagyrészt értelemszerűen Amerikában, Nyugat-Európában).

        1. Köszi a válaszod!

          Nem akarnék lesajnáló reakciót írni, de amikor olyanokat olvasok, például, hogy:
          „De mitől is jobb nekünk céget/szolgáltatást a Google-ban keresni, mint mondjuk x különböző linktárban vagy 3-4 kb. egyenrangú keresőben?”
          akkor egész egyszerűen azt gondolom, hogy nem ugyanazon a bolygón élünk. Próbálj ki például a hotel budapest vagy valamilyen hasonló keresést. Ég és föld, ahhoz képest, amit Google és amit a többiek nyújtani tudnak.

          A Google keresőt azért használják ennyien, mert _jó_, az Android is azért piacvezető mobil OS, mert _jó_, a Chrome is azért piacvezető böngésző, mert _jó_. Senkit sem kényszerít senki arra, hogy Google-vel keressen, Androidos telefont vagy Google Chrome böngészőt használjon (ráadásul ez utóbbi kettőre pont van életképes alternatíva is – Google piacvezető szerepe ide vagy oda).

          Érdekes felvetés, hogy pl. nem jött volna egy cég, amelyik néhány évvel később megcsinálta volna ugyanezt akár jobban, de egyrészt mint a fenti példák is mutatják, a Google háza tájáról talán nem véletlenül jött/jön annyi a technika történetében utólag is meghatározónak tetsző innováció, tehát én azért ezt nem tartanám annyira valószínűnek, másrészt pedig ha ugyanez később jött volna el, akkor az végeredményben visszavetette volna a fejlődést.

          Ami pedig az elnyomott innovációkat illeti, hát ez is eléggé hipotetikus: a hagyományos szabadszavas keresők tekintetében ez még igaz is lehet, de más téren nem. Nézd csak meg pl. a Facebook esetét: mára már nagyságrendileg a Google ligájába küzdötte fel magát úgy, hogy néhány fontos szempontból rendkívül rossz teljesítményt nyújt. Ha próbáltad már használni a Facebook hirdetéskezelő rendszerét és az AdWords-ét is, akkor sejtheted, mire gondolok.

          Másrészt pedig akár azt is megnézheted, hogy mennyi cég sikeréhez volt nélkülözhetetlen a Google (Ebay.com, Booking.com, Vatera.hu, arukereso.hu, mondjam még? :). Lehet, hogy neked nem jelent semmit, de számomra és az ügyfeleimnek is pl. igen fontos, hogy akár egy kisebb magyar cég is egyszerű, megfizethető és működőképes megoldással tud hirdetni a világ szinte összes országában, ezáltal bárhol el tudja adni termékeit a Google és az AdWords segítségével – szóval a konkrét előnyökről is érdemes lehet elgondolkozni, mielőtt a hipotetikus hátrányokat kezdenénk taglalni.

          Én komolyan azt gondolom, hogy a Google magáncég, mi pedig nem kommunizmusban élünk, tehát azt csinálhat a keresőjével, amit csak jónak lát, és ehhez igazából senkinek semmi köze. Látom persze, hogy ez akár még káros is lehet a társadalomra nézve (ha pl. holnap lekapcsolja az összes szerverét), de pont ezért írtam ezt a bejegyzést is eredetileg.

          1. „Ég és föld, ahhoz képest, amit Google és amit a többiek nyújtani tudnak.”

            Abszurdnak találod kérdésem, miközben megint oda kanyarodtál vissza, hogy mi van _most_ alternatívaként a Google _mellett_.

            Csakhogy például a linktár/linkgyűjtemény „innovációja” gyakorlatilag egy évtizede megállt – amikor kezdett látszani, hogy ez a tartalomtípus a felhasználók tömeges Google felé özönlése miatt legfeljebb a Google-ba kapaszkodva él meg. Egy elsatnyult, megrekedt tartalomtípusról, szolgáltatásformáról alkotsz negatív véleményt – kétségtelenül okkal, de valahol arra utalva, hogy az ennél többet nem is tudhat.

            A következőt így valószínűleg még abszurdabbnak fogod gondolni: szerintem egy valóban komolyan vett, tőkével megtámogatott cégtár még ma is nagyon kellemetlen konkurenciája lenne a Google-nak.

            A „valóban komolyan vett” viszont nem az a szint, ahol egy-két ember a lelkesedésére alapozva összerak valamit; nem is az, hogy behülyítek pártucat-párszáz önkéntes szerkesztőt.

            Hanem az, amikor egy milliárdos (vállalkozó/tőkebefektető) lát az ügyben fantáziát, üzleti potenciált, és hajlandó finanszírozni egy teljes munkaidőben dolgozó csapat által folyamatosan, aktívan karbantartott, színvonalában (naprakészség, gyakorlatiasság, informativitás) a Google Helyeket felülmúló (ami azért nem lehetetlen vállalás) átfogó adatbázist.

            Ilyen nem azért nem jött eddig létre, mert képtelenség létrehozni (magyar viszonylatban legalábbis), hanem mert egyszerűen soha senki nem tette bele a pénzt. A magyar nagyvállalkozó valószínűleg előbb kerítene tízmilliárd forintot pl. ingatlanfejlesztésre, mint akár csak egymilliárdot ilyesmire.

            Pedig a Google bevétele nem úgy általában a keresésből származik, mivel a keresések jelentős része üzletileg érdektelen. Azok a keresések hozzák a pénzt, amelyek mögött van üzleti „szándék”, és amelyekhez kapcsolható releváns hirdetés. Egy profi cégtár pont ezt a forgalmat vinné el a Google-tól, márpedig termékek/szolgáltatások keresési minősége terén nem világverő a Google.

            Azt javaslod, próbáljak ki egy „hotel budapest” vagy hasonló keresést. Én azt javaslom (persze csak retorikailag, hiszen a gyakorlatban nyilván számtalanszor megtetted): próbálj ki néhányat abból a mérhetetlen mennyiségű üzleti keresőszóból, amelyek nem a tucatnyi legtrendibb tematika legkézenfekvőbb kulcsszavai, de attól még van bennük nem kevés pénz. Azt fogod látni, hogy a Google által nyújtott minőséget minden további nélkül felül lehetne múlni.

            A valós akadály szerintem nem objektív, hanem mentalitásbeli: ma kevesen hiszik, hogy a Google-lal közvetlen formában (Google-szolgáltatás vs. én szolgáltatásom) felvenni a kesztyűt nem automatikus üzleti öngyilkosság.

            „A Google keresőt azért használják ennyien, mert _jó_”

            Azokban az információs jellegű keresésekben jó, amelyekben nincs pénz. Ahol van (üzleti témák keresései), ott az, hogy kapok 5-10 úgy-ahogy releváns linket, finoman szólva nem egy hatalmas minőségi kontraszt más opciókhoz képest.

            Én is a Google-t használom keresőként, mert általánosságban nem találtam nála jobbat. De ettől még látom, hogy számtalan vásárlási célú vagy szolgáltatásra irányuló keresésem azért lesz eredményes, mert _akad_ a találatok között megfelelő is – nem azért, mert tetőtől talpig olyan releváns a találati lista.

            Itt – a bevétele szempontjából legsebezhetőbb pontján – lenne a Google valójában a legkönnyebben verhető.

            „a Google háza tájáról talán nem véletlenül jött/jön annyi a technika történetében utólag is meghatározónak tetsző innováció”

            Ennek alapvető magyarázó tényezője az üzleti modell egyedisége, nem pedig a Google innovativitásának magas foka.

            A Google első pillanattól meglévő üzleti modellje megkívánja, hogy minél több embert minél többféle módon magához kössön, mégpedig azok közvetlen fizetőképességétől függetlenül. Ennek az üzleti modellnek az _üzemanyaga_ a folyamatosan és többnyire ingyen közzétett innováció (amit nem is minden esetben ők alkotnak; van, hogy csak megvesznek és továbbfejlesztenek – számukra a lényeg, hogy ők adhassák közre).

            A tipikus cég üzleti modellje nem erre épül, ugyanis egy teljes gazdaság szintjén ez egész egyszerűen _nem működőképes_ modell.

            A cégek túlnyomó többsége „kénytelen” azokat megcélozni, akik fizetni is tudnak/hajlandóak a komoly erőforrások révén létrehozott értékért; így e cégek csak nagyon korlátozottan engedhetik meg maguknak, hogy jófejkedjenek az átlagemberrel.

            A Google nem azért jó arc, mert ilyen rendes srácok még soha nem vezettek céget, mint a Larry meg a Szergej. Az _ÜZLETI_ modelljük leglényege a felhasználó felé tanúsított jófejség. A másoknál nagyobb mennyiségben közzétett innováció ennek egyik gyakorlati megnyilvánulási módja.

            Más cégnél is létrejöhet minden további nélkül ugyanennyi innováció, csak a kapitalista gazdaság Google-on kívüli részében érvényes pénzzé tételi logika ezen innovációk lassabb vagy szelektívebb piacra bevezetését kívánja.

            Nekem mellesleg úgy tűnik, hogy a Google lényegi (nem parasztvakítás jellegű) innovációja szinte csak ott jelentkezik, ahol még tudnak újabb tömegeket újabb módokon magukhoz kötni.

            Ahol már a „mi vagyunk a világ urai” kategóriában vannak (és ilyen a Google-kereső), ott ez a nagy-nagy innovativitás mintha nem hasítana annyira – vagy ha igen, akkor a profitmaximalizálási módok terén. Minden más területen ugyanez várható, amint ott is elérik a „mi vagyunk a világ urai” szintet.

            „mennyi cég sikeréhez volt nélkülözhetetlen a Google (Ebay.com, Booking.com, Vatera.hu, arukereso.hu, mondjam még? :)”

            Minden gigacég húz magával számolatlan további céget, amelyek így vagy úgy annak a gigacégnek a farvízén élnek meg. Ezt kifejezetten a Google mellett szóló érvnek nehezen tudnám nevezni.

            Azt sem hinném, hogy ha egy szolgáltatás _valódi_ értéktöbbletet nyújt, az kizárólag a Google miatt válhat azzá, ami.

            „szóval a konkrét előnyökről is érdemes lehet elgondolkozni”

            Ezek létét nem vonom kétségbe. Az összesített mérleg pozitív voltával kapcsolatosan már inkább vannak kételyeim.

            „a Google magáncég, mi pedig nem kommunizmusban élünk, tehát azt csinálhat a keresőjével, amit csak jónak lát”

            Nem értek egyet, és ezt félig-meddig a Google-tól függetlenül mondom: minden olyan üzleti vállalkozásra vonatkozóan van helye társadalmi kontrollnak, amelynek működése méreténél, fontosságánál fogva önmagában társadalmi kihatásokkal jár.

            Ehhez nem kell kommunizmusban élni, csupán egy hosszabb távú (a „én mennyit keresek ezen ma?” és a „ne kelljen semmi extra-erőfeszítést tennem” szempontok kizárólagosságán túlmutató) önérdekét is felismerő társadalomban.

          2. Köszönöm tartalmas válaszod! Egyediek a meglátásaid, de talán érdemes lenne továbbgondolni az alábbiak figyelembe vételével:

            A hierarchikus linkgyűjtemények nem azért haltak meg, mert jött a Google, hanem mert bizonyos számú információegység felett az egyetlen hatékony információelérési mód a szabadszavas keresés (a megfelelő relevancia szerinti rangsorolással) – és erre a problémára nyújtott jó megoldást a Google. Ha foglalkoztál már nagyobb szájtokkal, akár csak párezer weblapossal, akkor valószínűleg szembesültél már azzal, hogy gyakorlatilag az összes site search megoldás mennyire gyökér pl. a Google-éhez képest (igaz a Google CSE-vel is vannak bőven problémák, de ahhoz képest, hogy közvetlenül nem is dolgozhat a szájtod adatbázisából, zseniálisan jól működik): ilyen esetekboen sokszor inkább fizetsz a Google CSE-ért, de hát az meg nem egy olcsó mulatság…

            Külföldön igenis vannak olyan profi céggyűjtemény oldalak, mint pl. a Yelp, mint amire te gondolsz: elég sok pénzt beletettek szerintem, de valahogy mégsem tőlük hangos a sajtó, hanem a Google és a Facebook körüli történésekről. Tudomásom szerint egész Európában nem volt még egy olyan sikeres linkgyűjtemény, mint a lap.hu konglomerátum — de hát bénult és szűklátókörű vezetősége elég jó tempóban iwiw2-őt fog csinálni a rendszerből, ha így haladnak (vagyis leginkább nem haladnak) tovább. Szóval igen, lehetne mondjuk egy jó lap.hu-szerű/jellegű cég/linkgyűjteményt csinálni, ezzel mondjuk elhozhatnád a keresőpiac tizenpár százalékát, de ezzel vége is lenne.

            Én mindenesetre azt gondolom, hogy keresésben csak olyan cég rúghat labdába, aki (a Google-höz hasonlóan) teljesen újradefiniálja azt, ahogyan keresünk. Új webes műfajok definiálásával (már megint a Facebook-ot emlegetem) pedig a legkisebb startupnak is lehetősége van a Google mellett labdába rúgni, és attól akár teljesen külön univerzumot felépíteni.

            Ami a „money keywords”-szel kapcsolatos meglátásod illeti, ez valóban nehéz terep: ott ugyanis, ahol nincs anyagi érdekeltség, a relevancia-alapú rangosorlási vizsgálatokat nem igazán manipulálják. Ahol viszont érződik a pénz szaga, ott fogalomtalan gyártók, vagy kevesebb lehetőséggel megáldott kiskereskedők állnak versenyben a minden hájjal megkent, igen hatékony aggregátor oldalakkal szemben – ez utóbbiak ha elárasztják a találati rangsorokat, az a végén nem lesz jó senkinek. Én mondjuk tavalyra már vártam, hogy ki fogják gyalulni a nagyjukat a jó helyezésekről, de előbb-utóbb eljön ez is szerintem.

            Ami pedig a Google üzleti modelljét illeti, egyáltalán nem a jófejségre épül – pont ebben a bejegyzésben, és a hozzászólásokban is számtalan nemjófejséget fedezhetsz fel. Szerintem a Google üzleti modellje a rendkívül hatékony, és folyamatosan igen erős tempóban fejlesztett hirdetési platformján alapszik: ha megveszik a Youtube-t, akkor azt is integrájlják a hirdetési platformjukba (bár ezzel még mindig látványosan küzdenek), ha csinálnak egy mobil operációs rendszert, akkor csinálnak rá egy hirdetési hálózatot is, meg összekötögetik szépen a többi rendszerükkel: az AdWords-ön kívül az Analytics-szel is, hogy ne csak app-ban hirdethess, hanem app-ot is hirdethess. Ha próbáltál már iOS és Androidon is hirdetni AdWords-szel, akkor láthattad, hogy milyen különbséget jelent, amikor rajta tartja a hirdetéskiszolgáló cég a kezét az adott mobil platform ütőerén is…

            Végül én tényleg úgy gondolom, hogy semmilyen állami intézménynek nincs joga beledumálni egy magáncég működésébe – felháborítónak tartom pl., hogy az EU-ban a Google-t szuttyongatják azért, hogy szedje le a valakiknek nem tetsző találatokat ahelyett, hogy az elsődleges információforrásokat, a weboldalakat kényszerítenék erre.

            Ha pedig egy magáncég egy társadalmilag is nélkülözhetetlen szolgáltatást hoz létre, akkor azt ki kell vásárolnia az társadalomnak: busás „lelépési pénz”-ért cserébe utána beleszólhatna: különféle szabályozókkal tehetné jobbá a piaci versenyt. A valóságban persze igen nehéz erre a képletre megoldást találni.

  2. Szerintem pedig nagyon jó a hasonlat és azok értik, akik találkoztak már a Google Supporttal, a névtelen elutasító formokkal.
    – Azoknak érthető a hasonlat, akiknek kivette a Google a keresési eredmények közül az oldalát fizetett link vagy spam link címszóval de a Google nem hajlandó elárulni miért, ezek kézi manipulatív módszerek, amelyekkel a konkurencia is képes lenullázni egy-egy oldalt.
    – Azoknak érthető, akiket megkeresnek Google alkalmazottak, hogy ilyen-olyan terméket használjanak, dolgoznak vele három hónapot, majd a Google alkalmazott eltűnik végleg (Nem egy alkalommal történt, hanem 2 évben belül háromszor)
    – Azoknak érthető akik látják, hogy angol, amerikai ügyfélre kisebb bevételek mellett van mégis személyes support míg magyarra nincs.
    – Azoknak érthető, akik mivel ezzel foglalkoznak látják az adwords-re a Google Magyarország milyen pénzeket költ el de amikor a Googlenek kellene fizetni vagy supportálni akkor válasz nélkül maradnak.
    … arra, hogy 4 év alatt legyen például magyar adsense support nem szánnak semmilyen összeget és csodálkozik, hogy a másik oldalon lévő vevő aki a fenti dolgokat átélte negatív kritikával illeti a Google-t, mert nincs önálló Adwords termék ott van mellette az Adsense, a kereső amely együtt a GKV itt Magyarországon.

    Az pedig egyre szomorúbb, hogy maga a core tevékenység a Google kereső is ennyire használhatatlanná vált magyar nyelven ez elmúlt évek alatt.
    Kéne valami más egy jól használható magyar kereső, szerintem csak idő kérdése és lesz.

    Egyszóval a Gugli kutyáknak, akik termelnek a Googlenek és persze ezáltal kapnak egy kis koloncot de amikor probléma merül fel, akkor nincs hova fordulni.

    1. Köszönöm a hozzászólást! Egy konkrét személyre irányuló megjegyzésedet kiszerkesztettem: nem szeretném őt negatív kontextusban látni. Egy másik, kemény állításod is kivettem, mert nem szeretnék feleslegesen bíróságokra járni ;), remélem, megérted.

  3. Persze, rendben bocsánat a nevekért. Igazából csak pár konkrét esettel próbáltam rávilágítani, milyen problémák vannak a Google-lel és ezt bár Magyarországi supportra írtam azonban a nemzetközire is igaz. Belső körökből azokat az infokat hallani, hogy a programozók az „istenek” aki egyéb területen például ügyfélszolgálaton van a Google-nél az egy nagyban lesajnált terület, látva az elvándorlást másrészről, amíg volt kapcsolat az adott területtel (konkrét esetben mindig rendkívül segítőkészek voltak). Szóval az ellentmondás az, hogy mára egyik korábbi Google kolléga sem dolgozik ezen a területen, elmond valamit arról mennyire vannak leterhelve és mennyire nem tesz semmit a Google azért, hogy a vele kapcsolatban lévő kisebb, közepes ügyfelek elégedettek legyenek…
    Ráadásul nem sokat kellene erre költeni, mert az, hogy embertelen formokkal levelezik az ember az gáz. Mind ahogy az is ha konkrét problémád van, akkor menj el egy nyílt fórumra.
    Messze nem minőségi szolgáltatás és ha mondjuk nem a Google-ről lenne szó komoly pereket lehetne egy ilyen szolgáltató, mint a Google nyakába varrni, nem véletlen pl. ez:
    http://www.origo.hu/techbazis/20130419-rendes-ugyfelszolgalatot-kovetelnek-a-googletol.html
    és itt nem csak a Google „ingyenes szolgáltatásairól van szó” ráadásul, mint tudjuk „ingyenes szolgáltatás” sosincs, mint pár butuska kommentelő írja azt az origon.

    Az már csak hab a tortán, hogy a Google azt mondja magáról,
    – hogy minőségi egyedi tartalommal,
    – felhasználóbarát kezelőfelülettel
    többre mész, mint linképítéssel, a mai napig hazugság.
    A spam ellenes küzdelme is félremegy ráadásul manapság egyenesen tiltja a linkcserét, katalógusok használatát, holott egy ugyanolyan site sokkal jobb vissszafordulási aránnyal hátrébb rangsorolja, mint akire több ilyen-olyan szétspamelt link mutat.

    Mi lett az eredménye? Számomra az elmúlt 2-3 évben egyre használhatatlanabb eredményeket dob ki, gyakorlatilag a 3.oldaltól nem relevánsak a találatok. Sok esetben már az első oldalon sem tudja azt kitalálni több összetettebb kulcsszó esetén, hogy mit keresek.

    1. Teljesen igazad van, és egyet is értek, egy dolgot azonban tisztán kell lássunk: a Google egész üzleti modellje arra épül, hogy mindent, amit csak lehet, automatizál, tehát spórol a bérköltségekkel. Különösen nehéz helyzetben van egyébként, ha olyan alacsony bevétellel kecsegtető piacokat kell ellátni, mint a magyar – nyugati bérszínvonalon. Nyilván a kiszervezés megoldás erre is, de itt még mindig van egy követelményszint, amit biztosan nem olcsó megfizetni.

      Én is nagyon fel voltam háborodva, amikor valami idióta algoritmus kidobta az én AdWords ügyfélkezelő fiókom, és elkezdtek mindenféle jogi dolgokkal szuttyongatni angolul, én meg visszaírtam nekik magyarul, hogy hát azért ebben a programban én mégiscsak magyar nyelven veszek részt, úgyhogy legyenek szívesek… Erre visszaküldtek egy automatikus fordítóval készített választ. Sok ciki dolguk van az ügyfélkezelés révén, de én még így is némiképp megértő vagyok, mert sok szövegértéssel hadilábon álló ember azt hiszi, hogy én vagyok a Google, és ezért látom, és ne tudd meg, hogy milyen ügyekben / hozzáállással keresnek meg mindenfélével.

      Egyébként az origo-s cikk valahogy nem jött szembe, úgyhogy köszi érte! Itt van a folytatás egyébként, de ahogy nézem, még nem jogerős az elmarasztaló ítélet: http://www.vzbv.de/12512.htm

      És hát igen, még mindig van némi eltérés aközött, amit a Google mond, és ami beválik a helyezésjavítás tekintetében, de azért az elmúlt egy-két évben a korábbiakhoz képest mérföldes léptekkel haladtak afelé, hogy tényleg az oldalak minősége legyen a legfőbb értékelési szempont. Messze van még a cél azért.

  4. „bizonyos számú információegység felett az egyetlen hatékony információelérési mód a szabadszavas keresés”

    Ebben akár egyet is érthetünk – az igazán fontos kérdés az, hogy a szabadszavas keresés _mire épül_.

    Ha szimplán honlapok feltérképezéséből és indexeléséből létrehozott adatbázisra, akkor üzleti témákban olyan elnagyolt találatokat ad, mint most a Google. Ha egy profi cégadatbázisra, akkor izgalmasabb dolog sülhetne ki belőle.

    Elképzelek mondjuk egy hozzáértő módon szerkesztett, folyamatosan aktualizált átfogó cégadatbázist, amely nem csak az alapvető cégadatokat tartalmazza, hanem

    – benne van adott cég összes boltjának, lerakatának címe, nyitva tartása, megközelítése, fényképe stb.

    – adott cég által forgalmazott termékkört, nyújtott szolgáltatásokat egészen részletes lebontásban tartalmazza (mint pl. az InternetTudakozó, ahol az állítható téglarakatfogótól a játékhelikopteren át a divatshow szervezésig brutális számú különböző termék és tevékenység megtalálható)

    – agresszívan odafigyel az adatok pontosságára (cégbarát adatfeltöltési és -aktualizálási rendszert alakít ki; komolyan veszi a felhasználói visszajelzéseket és utánajár a jelzett problémáknak; szankcionálja úgy a rosszhiszemű mint a hanyag adatközlést; időszakosan, pl. 6 havonta aktív aktualizálást is végez a céges kapcsolattartó felé eleresztett e-mail vagy telefon útján stb.)

    – alkalmaz egy folyamatosan bővített hatalmas szinonimaszótárat, amiben szerepelnek a termékek és szolgáltatások alternatív / szakszerűtlen / hibás elnevezései, elírásai

    – kombinálja a cégadatbázist egy Árukereső-jellegű, konkrét termékeket tartalmazó adatbázissal

    – az egész rendszerre ráépít egy elkötelezetten felhasználóbarát, nem tessék-lássék módon kialakított szabadszavas belső keresést

    Egy ilyen szolgáltatás átlag-felhasználói szemmel nézve is látványosan hasznosabb, hatékonyabb, pontosabb lenne, mint egy pusztán honlapokat indexelő és rangsoroló szabadszavas keresés – vagyis meg tudná verni a Google-t a legvonzóbb (vagyis az üzleti) keresésekben; ezáltal igen komoly bevételi potenciállal rendelkezhetne.

    Van ilyen cégadatbázis? Nincs. (A Yelp sem ilyen, mert az alapadatokon kívül gyakorlatilag nem több, mint felhasználói értékelések hatalmas gyűjteménye.)

    Pontosan ez az az innováció, ami elmaradt a Google-évtized alatt – ugyanis ehhez már komoly befektetés kellett volna; a befektetéshez pedig bátorság és vízió, ami a befektetői szférából jó ideje hiányzik, szerintem kb. az alábbi attitűd folyományaképp:

    axióma 1: a Google már megcsinálta –> axióma 2: a Google-nél jobban úgysem lehet –> „gondolkodási” folyamat vége

    Persze ha nem az innováció lehetőségéből indulunk ki, hanem azt feltételezzük, hogy a linkgyűjtemény/cégtár egy kőbe vésett jelenség, ami örök időkre csak olyan maradhat, mint amilyennek létrejött tizenöt-húsz éve (legfeljebb annyi engedményt teszünk, hogy lehetséges volna „egy jó lap.hu-szerű/jellegű cég/linkgyűjtemény”), akkor könnyen adja magát az előnytelen összevetés a Google-lal.

    A fenti elképzelés nem „teljesen újradefiniálja azt, ahogyan keresünk”, hanem minőségibb alapokat tesz alá – azáltal, hogy túllép az automatizálás mindenek fölötti, mindennek rovására történő istenítésén, a szerkesztői tevékenység alantas, másodlagosként kezelésén (amely szélsőséges hozzáállást a Google sikere tette igen divatossá, általánosan majmolttá).

    Arról természetesen egy, a fentebb leírthoz hasonló szolgáltatás sem mondhat le, hogy automatizáljon (márcsak a hatalmas adatmennyiség miatt sem), de csakis addig a határig, ameddig az nem rontja a minőséget. A Google-t ez a határ nem izgatja, mert jelen állás szerint, konkurencia hiányában nyugodtan feláldozhat a minőségből a költséghatékonyság, skálázhatóság, profitmaximalizálás oltárán a piacvesztés veszélye nélkül.

    „Ami pedig a Google üzleti modelljét illeti, egyáltalán nem a jófejségre épül”

    Az üzleti modell két különböző aspektusáról beszélünk. Azon az oldalon, amelyiken a vállalat a pénzt szedi ki a történetből (magyarán ahol a hirdetők pénzköltését igyekszik minden módon segíteni = hirdetési platform), ott tényleg nem jutna eszembe, hogy jófejséget emlegessek velük kapcsolatosan.

    Na de miért izgalmas ez az egész Google-dolog a hirdetők számára? A sokszázmillió felhasználó miatt. Ez a felhasználói tömeg a hirdetési szolgáltatás alapja/nyersanyaga, ami nélkül a Google mint hirdetési felület értéktelen volna.

    Márpedig ennek a nyersanyagnak a beszerzése a tervszerű, szakadatlan jófejkedéssel (jó minőségű ingyen szolgáltatások sora) történik. Ugyanis – és ez bizony zseniális felismerésük – a „humán nyersanyag” biztosításának ez a legköltséghatékonyabb módja.

    „Ha pedig egy magáncég egy társadalmilag is nélkülözhetetlen szolgáltatást hoz létre, akkor azt ki kell vásárolnia az társadalomnak”

    Mint említed, erre igen nehéz megoldást találni, de talán a „lehetetlen” jelzővel sem tévedünk nagyot, hiszen se gyakorlati módja, se politikai realitása nincs, hogy egy 28 országot tömörítő unió kivásároljon és üzemeltessen egy 29. országban létrehozott, és világszinten nyújtott szolgáltatást.

    „semmilyen állami intézménynek nincs joga beledumálni egy magáncég működésébe”

    Van – úgy hívják: állami szabályozás. A „right to be forgotten” is ilyen, még ha a brüsszeli bürokraták kívülről nézve eléggé botladozva, menet közben rakják is össze, ami miatt könnyű negatív megvilágításba helyezni. Elvileg nem csak a Google-ra lesz érvényes, hanem más, hasonló kaliberű vállalatokra is.

    Az állami szabályozásnak a cégek általában nem örülnek, mivel szinte mindig nehezebbé teszi az életüket valami módon.

    Viszont a Google a neki nem tetsző szabályozást az átlagosnál ügyesebben tudja befeketíteni, mert kezdettől fogva két dologban vérprofi: 1. keresőszolgáltatás 2. public relations.

    A Google üzleti érdekeit sértő külső behatások valamiképp mindig a közjót, a szólásszabadságot, a piac szabadságát, az internet működését, a felhasználók érdekét támadják; míg az önérdek vezérelte saját lépéseik roppant szerencsés módon rendre ugyanezeket szolgálják.

    A right to be forgotten nem szimplán arról szól, hogy vetessük le a nekünk nem tetsző találatokat, hanem arról, hogy életutad bizonyos negatívumai ne kísérhessenek el nyilvános és feltűnő módon életed végéig még akkor is, ha már nem aktuálisak, vagy „levezekelted” azokat.

    Más kérdés, hogy a Google PR-gépezete rögtön hozta az adatokat arról, hogy hány csaló és pedofil nyújtott már be ilyen jellegű kérelmet; miközben az egészet kiváltó történet egy spanyol fazon rég megszűnt adósságáról és a házának elárverezéséről szólt. Csak ugye ez elég ártalmatlan, sőt akár szimpátiát kiváltó sztori – a Google-propaganda jó érzékkel megtalálta itt is, az ügy melyik aspektusát kell hangsúlyozni az érdekeiket sértő szabályozás besározására.

    „ahelyett, hogy az elsődleges információforrásokat, a weboldalakat kényszerítenék erre”

    Szabályozói oldalról teljesen racionális, ha egy problémát nem azon a ponton kezelnek, ahol sokmillió érintett van (tartalomszolgáltató honlapok), hanem azon a ponton, ahol max. pártucat (jelentős aggregátor honlapok).

    Ez talán méltánytalannak tűnik, de hatékony. (Amúgy mintha pont ez volna a Google egyik vezérelve is, például a keresőalgoritmus panda- és pingvinügyi fejlesztése során: amíg ők hatékonynak találják, egy kis méltánytalanság belefér…)

    Másrészt: mikor keletkezik a _valódi_ kár az elfelejtettség jogával élni kívánó magánember szempontjából?

    Nem akkor, amikor egy minimális látogatottságú weblapon (akár egy jelentéktelen ingyentárhelyes oldalon, akár egy hírportál rég elsüllyedt, évek óta nem olvasott cikkében) jelen van az – amúgy önmagában nem valótlan, csak régi – információ.

    Hanem akkor, amikor egy gigantikus népszerűségű keresőszolgáltatás azt az információt szó szerint mindenki orra alá oda tolja top 10-ben szereplő találat, lényegretörő snippet formájában, aki csak rákeres a nevedre.

    Könnyű megfeledkezni ugyanis arról, hogy a tartalom-aggregátor keresőszolgáltatásokat pontosan ugyanaz az információgyűjtési, -rendszerezési, -kereshetőségi hatékonyság teszi alkalmassá más site-okhoz képest milliószoros nagyságú (erkölcsi) kár okozására, ami milliószoros nagyságú kényelmet és segítséget nyújt a felhasználói tömeg számára.

    Ha egy keresőszolgáltató az utóbbiból – áttételesen – fakadó gigaprofitra igényt tart, akkor az előbbiből fakadó – kétségtelenül szintén hatalmas és költséges – felelősséget is illik felvállalnia, nem pedig panaszkodnia azok miatt, akik ezt a felelősségvállalást rákényszerítik, miután szégyenszemre magától soha meg nem tenné.

Hozzászólások letiltva.