Bár a vezető keresők egyre nagyobb mértékben képesek feltérképezni a web egészét, nem áll rendelkezésükre elég erőforrás ahhoz, hogy minden újonnan létrejött tartalom pár óra alatt megtalálja útját a keresők felhasználóihoz. A korlátozott lehetőségek miatt pedig elsősorban a fontosabbnak ítélt webhelyekre szánnak több erőforrást a keresők.
Manapság igen ritka az olyan keresőkifejezés, melyre csak egy-két válasszal rendelkeznek a keresők, ezért a legtöbb esetben a felhasználónak fel sem tűnne, ha ezer webhely helyett csak száz webhelyről származó találatot jelenítene meg a kereső, hiszen már száz webhely között is nagy valószínűséggel megtalálható legalább egy érdemi válasz.
Ha netán az általunk megadott keresésre mégsincs válasz, akkor nyilvánvaló, hogy a kereső nem tudta betölteni a feladatát. Ha azonban a keresők képesek megjeleníteni olyan válaszokat, melyekkel többé-kevésbé elégedettek vagyunk, akkor talán soha sem tudjuk meg, hogy odakint a weben léteznének-e még akár sokkal jobb válaszok is azoknál, melyeket a kereső számunkra éppen felkínált. Ha pedig teljesen elégedettek vagyunk a válasszal, akkor teljesen mindegy, hogy léteznek-e még a keresők által felfedezetlenül oldalak százai, amelyek hasonló válaszokkal szolgáltak volna.
Nyilvánvaló, hogy elsősorban nem a puszta számok számítanak: nem az, hogy hány weblapról, a web mekkora hányadáról rendelkezik információkkal a kereső, hanem hogy mekkora eséllyel tud felmutatni a felhasználók kérdéseire hasznos és értékes válaszokat. Ennek érdekében pedig a minőségibb és/vagy szélesebb kört érdeklő válaszokra (tartalmakra) érdemesebb több erőforrást fordítani, hiszen így hatékonyabban lehet felhasználni a rendelkezésre álló korlátos erőforrásokat.
Mindezek következményeképp más és más mértékben képesek vagy hajlandóak feltérképezni a keresők egy adott webhely tartalmát: a fontosabb, értékesebb webhelyeket jobban, a kevésbé minőségi webhelyeket kisebb mértékben.