A szabadszavas keresők jelenleg még nem tudják értelmezni az emberi nyelvet, a weboldalak szövegének ezért nem az értelmét hanem csak benne szereplő kulcsszavak előfordulását vizsgálják. A felhasználók ezért kénytelenek kérdéseiket nem természetes módon — kérdőmondatokkal — , hanem ragozatlan kulcsszavak kombinálásával feltenni.
Az információ felleléséhez szükséges kérdéseket feltenni a mindennapi kommunikációban használatos kérdő mondatokkal lenne a legegyszerűbb, hiszen ebben az esetben a nyelv finomságai illetve a szövegkörnyezet a puszta szavakhoz képest számtalan plusz információval szolgálhatnának. Mivel az emberi nyelveket még nem értik a keresők, ezért szükség van egy közvetítő módszerre. A keresők használatához tehát el kell sajátítani egy, nem feltétlenül mindenki számára természetes, közvetítő „nyelvet”.
Bár olykor előfordul, hogy a keresőmezőbe nyelvtanilag komplett kérdéseket írnak be a felhasználók, azonban ebben az esetben a legnagyobb esély arra nyílik, hogy magát a kérdést tartalmazó oldalakat mutassa meg a kereső, és nem feltétlenül a választ tartalmazó oldalakat.
Az emberek közötti kommunikációban sokat segít az asszociáció, mely segítségével nehezen körülírható, vagy rosszul körülírt kérdésekre is választ kaphatunk. Ahhoz azonban, hogy a keresők segítségével jó eséllyel választ találjunk kérdésünkre, már valamilyen fogalmunknak kell lenni a válaszról, hogy olyan kulcsszavakat tudjunk használni, melyek nagy valószínűséggel előfordulnak a lehetséges válaszokban. Ebből kifolyólag nem tudunk olyan dolgokra rákeresni sem, melyek létezéséről fogalmunk sincs, vagy pedig nem tudjuk, hogy hogyan hívják a keresett dolgot.